Cyrano de Bergerac hatása

2019.07.31 18:07

Úgy tűnhet, hogy Cyrano de Bergerac csupán néhány, hozzám hasonlóan elszállt alak hőse. Vajon valójában mekkora érdemeket szerzett az irodalomban vagy a kultúránk történetében? Mivel csupán 35 éves koráig alkothatott eredeti, új műveket, a korai angol fordító fogalmazása nagyon is helytálló: "értelme májusa" az, ami elénk tárul. Igen sajnálatos, hogy az érett alkotótól nem maradhatott ránk már semmi. 

Amikor Cyrano hatását vizsgáljuk, két irányból is közelíthetünk: az irodalmi mozgalom felől, aminek tagja, és személyes befolyása felől.

Azt az irodalmi irányzatot, amelybe a XVII. század szabadgondolkodói, bürleszk írói tartoztak, Théophile de Viau indította el, ezért nevezik őket Viau-i körnek, vagy a Fiastyúk csillagainak is. Egy későbbi posztban erről bővebben írok, most elégedjünk meg annyival, hogy az irodalom oldaláról tulajdonképpen ebből ered a Felvilágosodás, a mi kultúránkat, gondolkodásunkat alapvetően meghatározó gondolatiság. 

Cyrano de Bergerac az első, igazi, hamisítatlan tudományos-fantasztikus író. (Igen, azt akarom ezzel mondani, hogy gyakorlatilag egy új műfajt teremtett.) Ugyan a holdbéli emberek megrajzolásához ihletet merít Lukianosztól, főképpen annak szatírájából, a Holdbéli utazás minden tekintetben önálló mű, nem utánzata a Képtelen utazásnak vagy az Ikaromenipposz, avagy az űrhajósnak. A korabeli természetfilozófiai elképzeléseket is felvonultatja, vitatkozik velük, vagy éppen ütközteti őket, így a "bölcseleti kalandregény" műfaji meghatározás is ráillik. Az utópiáktól (pl. Campanella Napvárosától) szatírikus, végtelenül mulatságos stílusa megkülönbözteti. 

Molière-ről köztudott, hogy egy jelenetet átemelt a Scapin furfangjaiba, a Felsült tudálékos-ból, és ez a köztudat nem helytálló: egyrészt két jelenetet vett át, másrészt azzal, hogy a komédia végén egy ácskalapácsot ejt Scapin fejére, véleményem szerint egyértelműen jelölte a forrást. Másrészt a Felsült tudálékos a nyelv komédiája, ahogy azt Jacques Prévot megfogalmazta, itt szólal meg először a francia színpadon a paraszt, a maga tájnyelvén. A karakterek egy része (a paraszt, a címszereplő tudálékos, annak ostoba szolgája, a hetvenkedő katona) a nyelvet arra használja, hogy annak tüntesse fel magát, aminek látszani szeretne, így a beszédjüktől minden csak zavarosabbá válik; a két fiatal pár és az őket segítő szolga pedig arra használja a szavakat, amire valók: egymás megértésére. A nyelvhasználatnak ez az újítása is megjelenik Molière-nél, majd mások műveiben is. (Nem érdemes a francia és az angol színházat összevetni ebben a korban: a francia dráma a hármas egység szerint szerveződik: a cselekmény egy szálon fut, egy helyszínen, és 24-36 óra alatt lezajlik, nem úgy, mint Shakespeare vagy John Ford műveiben, ahol heteket, vagy akár évtizedeket felölel a történet.)

Cyrano de Bergerac műveit (leveleit és regényeit) szinte azonnal lefordítják angol nyelvre, ami igen nehéz feladat. (Cyrano szövegei gyakran használják ki a szavak, szófordulatok többszörös értelmét, nehéz megtalálni a pontos, hangulatot és szellemet egyaránt viszaadó kifejezéseket, amivel - természetesen - a saját fordításaimat mentegetem.) Nem sokkal később Jonathan Swift is olvassa ezeket, és a hatása alá kerül. Az előbb már említettem, hogy a Felvilágosodás tulajdonképpen a Viau-i Körtől eredeztethető. Nos, Voltaire-nél ennél közvetlenebbül kimutatható, hogy Cyrano hatással volt az írásaira. Edgar Allan Poe is merít belőle, valószínűleg Jules Verne, kortársaink közül pedig Douglas Adamsot emelném ki. 

Cyrano műveit a romantika korszakában is szívesen forgatják mindenféle, fura literátorok: Théophile Gautier, Louis Gallet, és - a legnagyobb sikerű - Edmond Rostand. Valóban, legalább akkora hatással volt Cyrano szelleme, művei a romantika irodalmában megrajzolt alakjára, mint a számtalan legenda, ami körülötte keringett. Ahogy De Guiche-nek felsorolja a harmadik felvonásban, hogyan tud hétféle módon is a Holdba szállni, az kivétel nélkül Cyrano-nál olvasható. 

Én magam búvópataknak nevezem azt, ahogy Cyrano de Bergerac hagyatéka működik: közvetlenül ritkán látjuk felbukkanni, alig találkozunk eredeti alkotásaival (főleg magyar nyelven), de amerre elhalad, megtermékenyíti a tájat.

Még egy: gondoltad volna, hogy valószínűleg J. K. Rowling is merített Cyranotól? A Felsült tudálékos Granger alakját egy volt tanáráról (is) mintázta Cyrano, akit Jean Grangier-nek hívtak. Azt először csak szerencsés egybeesésnek tekintettem, hogy az okostojás Hermione vezetékneve megegyezik a felsült tudálékoséval. A hetedik kötetben viszont kiderül, hogy a tudákos kiscsaj teljes neve Hermione Jean Granger. Én, kérem, hiszek a véletlenekben, de nem ennyire!