Tudományos-fantasztikus történelem

Ahogy azt már ebben a cikkben is kifejtettem, sokan Cyrano Holdbéli utazását tartjuk a világon a legeslegelső tudományos-fantasztikus alkotásnak. Persze, nem mindenki ért ezzel egyet. Mégis, hogyan lehetséges vitatott az elsőség?

Kezdjük azzal, hogy tulajdonképpen mi a sci-fi? “Ezer meghatározással is viselős voltam, s nem tudtam azokat világra hozni”, ahogy Cyrano a Holdbéli utazás elején fogalmaz. (Szávai Nándor fordításában “ezer meghatározást is találtam a Holdról”). Ezzel de Bergerac úr nincs egyedül: nem tudunk olyan definíciót adni a sci-fire, ami valamennyi ide sorolt alkotásra igaz lenne, és teljesen elkülönítené azokat a nem-scifitől. A tudományos-fantasztikus műfaj nem is Pallas Athéné, hogy csak úgy kipattanjon bárki fejéből, teljes fegyverzetben. (Bár még Athéné születésének is volt előzménye a mitológiában, hiszen valahogyan bekerült Zeusz fejébe, nem ott fogant meg. A villámok ura egy jóslat beteljesedését próbálta megakadályozni úgy, ahogy azt Krónosz papától tanulta, és miután khöm, internalizálta a problémát, elméje viselős lett fiús lánymagzatával.)

Vegyünk egy kisebb falatot: azokat az űrutazós-idegen civilizációs történeteket nézzük, mint amilyen mondjuk Douglas Adams ötkötetes trilógiája, a Galaxis útikalauz stopposoknak. 

A tudományos-fantasztikus irodalom történetét ma nagyjából 19 évszázadra vezethetjük vissza. I.sz. 120 körül született Lukianosz (Lucianus), akinek két társadalomszatírája is a Holdba visz. Ha netán láttok a könyvespolcon A nősténykentaur című gyűjteményt, annak utolsó darabja Lukianosz Képtelen utazása. (Hangoskönyv angol nyelven) Vannak, akik úgy tartják, ez az első sci-fi. Valóban az lenne? Lukiánosz a humaniórákat tekintette csak tudománynak, a mindennapi hasznot hozó technével szemben, és biza semmi értelmét nem látta annak, hogy a Föld-Hold távolságot számolgassák a filozófusok. Így, sajna, az ő műveiből hiányzik a fizika és a futurisztikus technológia. Párhuzamok a Galaxissal: végtelenül mulatságos, görbe tükör a kortársaknak, pipa. Kütyük: semmi. 

(Az elsőséget - ha a Képtelen utazást sci-finek tekintjük - igen nehezen ítélhetjük oda: az emberiség körülbelül hetvenezer éve mesél, könnyen meglehet, hogy Lukiánosz is merített valahonnan, ami számunkra már elveszett.)

Most egy igen nagyot ugrok, mivel a következő művek a XVII. század elejéről valók, a skolasztika évszázadait kihagyom. (Dante, bocs!) Annyit azért megjegyzet, hogy Morus Tamás Utópiáját is vannak, akik a sci-fi vagy protoscifi műfajba sorolják. (Nekem nem tűnt annak.)

Kepler Somnium (Álom) című műve szinte ellen-Lukiánosz: kőkemény fizika, fantasyba ágyazva. (Latinul és németül találtam meg - kár, hogy én ezen a két nyelven történetesen nem igazán értek. Még szerencse, hogy a Google fordító egész jól tud közvetíteni német és angol között.) A kerettörténet szerint egy boszorkány könyvét olvasgatva álomba merül, és egy izlandi fiatalember könyve nyílik meg előtte. A srác anyja valamiféle varázslónő, aki kilenc démont tud megidézni.  A kilenc démon közül az egyik a Leviana démona, aki elmondja, hogy a földi embereket csak ópiumos, mély álomban vihetik át a Holdba, nedves spongyát kell rakniuk az orruk és a szájuk elé, mert különben nem tudnának lélegezni, iszonytató hideg van az űrben, és igen óvatosan kell bánniuk az emberekkel, mert hatalmas erőhatás éri őket, amikor az űrbe kilökik, mintha puskaporral lőnék fel őket. Sokan közülük erős fáradtságra és végtagfájdalmakra panaszkodnak érkezésük után, és csak napok múlva képesek lábra állni. Az emberek, alkatuk szerint lehetnek alkalmasak az űrutazásra, Kepler a németeket alkalmatlannak nevezi, míg a vékony dongájú spanyolokat alkalmas űrhajósnak tartja. Leírja, hogy a Levianáról (Hold) nézve hogyan változnak a Volva (Föld) ciklusai, a holdbéli nappalokat és éjszakákat. Majd részletesen leírja, miféle éghajlat uralkodik a Hold Föld felé néző oldalán (Subvolva) és a másik oldalon (Privolva). A Privolván a nappalok és az éjszakák is 14 naposak, az éj csontig hatolóan hideg és sötét, míg a nappal forró, talán tizenötször annyira, mint Afrikában.  Ezt az oldalt vadonnak írja le (erdők, sivatagok). A Subvolva a faluk és városok világa, ahol a Volva mindig világít, nappal is látható, mivel négyszer nagyobb a sugara, mint a Holdé. Az órákat az alapján mérik, hogy a Volva éppen melyik oldalát mutatja. Az árapály is sokkal kifejezettebb, mint a Földön, hiszen nagyobb tömegű test irányítja. Az eső kopogása felébreszti Keplert, aki az ágyán találja magát, feje egy párnán, takarókba bugyolálva. Érdekes, hogy a teljes zodiákust a Holdról nézve 20 év alatt járja be a Nap, míg a Földön ez 26 000 év Kepler szerint. Ilyen hosszú időtartam említésére igazán nem számítottam! 

Kepler Álma már nemcsak a helyszín tekintetében űrutazós sci-fi, hanem tudományos mű, bár nem éppen kalandos. Csak az expozícióban - amíg az anya megidézi a démont - beszélhetünk cselekményről. Futurisztikus technológiát nem mutat be. Akár mondhatjuk azt is, hogy ez az első valódi tudományos-fantasztikus irodalmi alkotás. 

1638-ban egy angol lelkész, Francis Godwin madarak szárnyán egy kis spanyolt, Domingo Gonzalest küldi a Holdba. A regény ellenállhatatlanul mulatságos társadalomszatíra, akárcsak a Képtelen utazás. Nem olyan tömény fizika, mint Kepler írása, ugyan Domingo visszanézve látja, hogyan fordul a Föld, illetve megtapasztalja a kéthetes éjszakákat és nappalokat, amint azt is, hogy a Holdon kisebb a gravitáció, mivel a tömege kisebb, mint a Földünké. (A holdlakók felugranak jó magasra, és két legyezővel hajtják magukat előre, a levegőben úgy evezve, mint szárnyaikkal a madarak.) Nehéz megállapítani, hogy ez a fizika népszerűsítésére került a műbe, vagy a társadalomszatíra része (a Galilei-per öt évvel korábban volt). Godwin kalandtörténetet ír, amiben megjelenik a fizika, így a mai sci-fihez közelebb áll, mint Lukiánosz vagy Kepler. Kütyük még mindig nincsenek.

A Holdbéli utazás már minden elemet tartalmaz: őrülten humoros fricska a korabeli társadalomnak (helyenként még mi is érezhetjük, mekkorát üt), miközben egy fizika tankönyv (még ha ez a mi számunkra nem is mutatkozik meg mindig), és telides-teli futurisztikus technológiával, amiről már A bürleszk feltatálóban írtam. Véleményem szerint egyik-másik mondatnak több olvasata is van, így ha teljes értelmezést adunk, a nyolcvan oldalas regény többezer oldalnyira duzzad. Példának okáért, a holdlakók temetkezési szertartásai közül az a leginkább elterjedt, hogy a halottaikat elégetik, mivel hitük szerint a tűz elválasztja a tisztát a tisztátalantól, és segít a léleknek eljutnia egy csillagra, ahol új, a holdinál anyagtalanabb életet találhat. Sok nép szokása a halottak kremálása (ebben az időszakban egyes gondolkodók, főleg libertinusok figyelme fordul az idegen, “civilizálatlan” népek kultúrája felé, bár a halottak égetése a rómaiaknál is szokásban volt), így a mások másképpen teszik, és az is jól van lehet egy olvasat. A második lehetőség szerint Démokritoszig kell visszanyúlnunk, aki szerint a lélek is atomokból áll: tűzből. Gassendi, aki ugyan kevésbé ismert, mint Descartes, mivel latinul írt, de nem kisebb jelentőségű gondolkodó, átveszi ezt az elképzelést: Szent Ágostonnal ellentétben nem egy anyagtalan dicsőséges test a lélek, hanem anyag, a tűzatomok a halálunk után is együtt maradnak, megőrzik a formánkat, és a katolikus egyház tanításának megfelelően alakul majd tűz-lelkünk sorsa a túlvilágon. Cyrano addig egyetért tanítómesterével, hogy a lélek is anyagi természetű, ez pedig fizika. Harmadszor, az Egyház véleménye szerint ha a holttestet tűzzel megsemmisítik, a hamvakat nem helyezik megszentelt földbe, akkor a delikvens az ítéletnapon nem támadhat fel. A szövegkörnyezet adja azt a feltételezést, hogy ez a passzus egyben fricska az Egyháznak: amit ők a példás büntetés eszközének vélnek, az az eretnekek legjobb járműve a csillagok és az öröklét felé. A történet helyszíne, a kütyük, a tudomány és a filozófia együttes jelenléte, az az összetett és többsíkú problémafelvetés, amit  Cyrano alkotásában látunk, már a mai tudományos-fantasztikus művekével összevethető. Jacques Prévot, aki a mai idők legnagyobb Cyrano-szakértője, határozottan azon a véleményen van,hogy a Holdbéli utazás nem sci-fi, de kevesen értenek ebben egyet vele. Cyrano bizonyosan ismerte Lukianosz és Kepler írásait, Gonzalest pedi szerepelteti is a Holdbéli utazásban.

Egy évszázaddal később Voltaire Micromégas-ja a Szíriusz és a Szaturnusz egy-egy lakója közötti párbeszédet, a Szíriuszról érkezett idegen földi kalandjait meséli el. Ugyan egy mikroszkóp is elő-előkerül (amivel éppen nem tud Micromégas megkülönböztetni egy hajót egy bálnától), és egy skolasztikus gondolkodót is vitára sarkall egy kartéziánussal szemben, írása szerintem sokkal inkább Lukiánosz mint Kepler nyomdokán halad. (Hangoskönyvben angolul és franciául.)

Lassan elérek másik kedvelt regényemhez, Mary Shelley Frankensteinjéhez, amit sokan a sci-fi őrült tudós műfajában tartanak az elsőnek.

Talán értelmetlen a kérdés, hogy ki az első. Talán értelmetlen az a kérdés is, hogy miben az első. Minden gondolkodó,  minden jelentős író vagy művész első. Csak azon vitatkozunk, hogy miféle címkét ragasszunk rájuk, mert különben hogy is tudnánk eldönteni, melyik polcra rakjuk őket.