Boszorkányos világ
Robi igencsak rossz hangulatban van. Emese kérdezi, miért bánkódik.
- Győző megint macerál.
- Pont Győző? - vág közbe Joci. - Az a nagyképű rohadék? Azt én még bottal sem piszkálnám meg!
- Jocikám, egy az ízlésünk! - kacag fel egyszerre Emese és Kati. Kati elengedi Pista kezét, hogy barátságosan hátba vágja Robit, vigasztalásul.
Robi nem derül jobb kedvre, hogy a többieket ne hangolja le, kissé félrevonul. Joci követi, nem hagyja annyiban, hogy a barátját így eszi a búbánat.
- Ne törődj Győzővel, az egy savanyújóska, az élő fába is beleköt. Nem tudom, miért fáj neki annyira az élet, de mindenkit megmar maga körül. Nem ér annyit az egész, hogy miatta bánkódj!
- Nem csak Győző miatt. Néha úgy érzem, az egész mindenség ellenem van, mintha ugyan én tehetnék arról, hogy ilyennek születtem. Gondoltam már arra, hogy befestetem vagy parókát húzok, de a szemöldököm meg a borostám azonnal elárulna akkor is.
- Ugyan, gyönyörű a hajad!
- Vörös! Kicsi koromban, amikor még tejfölszőke voltam, a nagyanyámtól már azt hallgattam, hogy vörös kutya, vörös ló, vörös ember, egy se jó. A suliban folyton répafejnek hívtak. A gimis magyartanár sem hagyta volna ki, hogy részletesen elmesélje, miféle boszorkányos babonákkal üldözték a vörös hajúakat. Utána az egész osztály csak vámpiroskának csúfolt, meg árulkodó Júdásnak! Tetszett egy lány. Undorral elfordult, hogy neki vörös fickó nem kell. A múltkor két suhanc a buszon kötött belém, hogy ugyan egyezik-e a függöny meg a szőnyeg színe. Amikor leszálltam, még utcahosszat kiabáltak utánam, hogy miféle orangután vagyok.
- Este, ahogy lebukott a nap, pont ilyen vörös-arany színűre festette a Dunát, Robi!
- Jó haver vagy, de hiába. Minden nap, akár aranyszínű, akár szürke, valaki belém köt, mert ilyennek születtem.
- Úgy mondják, Nagy Sándor is vörös volt, mégis meghódította a világot! Churchill, Van Gogh, Vivaldi, Galilei, Erzsébet királynő, mind-mind vörösek!
- Ugyan! Mark Twain szerint meg nem is a majomtól származom, hanem a macskától!
- Akkor sikered lesz a youtube-on meg az instán!
Robi röviden felnevet.
- Bár úgy lenne, Jocikám, már rám férne egy kis pozitív önkép! De mindig ugyanaz jön. A múltkor egy fószer megcsodált az utcán, a legszívesebben a föld alá bújtam volna előle. Aztán csak odalép, hogy milyen festéket használok, mert pont ezt az árnyalatot keresi. Kiderült, hogy stylist a tag, és valami metálos videóhoz kéne neki.
- Nekem így tetszel.
- Tudom, de azt is tudom, hogy te mindenkivel rendes vagy.
Robi kinyit két sört, az egyiket Jocinak adja, a másikból kortyol egy hosszút.
- Még csak azt nem vágták a fejemhez, hogy örüljek, amiért legalább nem égetnek meg vagy temetnek el élve!
- Ahhoz már műveltség is kéne. A görögök legalább csak a haláluk után égették meg a vörösöket, hogy vissza ne járhassanak vámpírként. Később az inkvizítorok azt mondták, hogy elloptátok a pokol tüzét, és boszorkányként máglyára vetettek benneteket. De azt se feledd, hogy a legendák szerint az első nő, Lilith is vörös volt, aki megtagadta, hogy Ádámnak engedelmeskedjen, ezért aztán lecserélték Évára! Cyrano írt egy szép levelet egy vörös hajú hölgyhöz, vigasztalásul, amiért fenyegetve érezhette magát. Hogy ezek az ostoba előítéletek még ma is élnek, egészen elképeszt.
- Voltunk mi már minden: vámpír, vérben fogant, zsidó, prostituált és boszorkány. Azért üldöztek, mert azt hitték, a vörös hajú emberbe több szabadságvágy szorult. Erkölcstelen szabadgondolkodónak tartottak minket, vagy élvhajszászoknak, istenteleneknek, mit tudom én. Most már csak megszokásból piszkálnak, mert ez a hagyomány.
Joci is meghúzza a sörösüveget, addig sem kell semmit mondani. Mivel is vigasztalhatna egy vörös hajút? Barna, nincs tapasztalata abban, milyen érzés, ha lépten-nyomon belekötnek a sörénye miatt.
Robi úgy dönt, épp eleget panaszkodott, témát vált:
- Amúgy Lacival jól megvagytok? Mostanában keveset mesélsz róla.
