Vegyes tárgyú levelek XV. A párbajozó

Uram,

Bár én vagyok az, aki majd belegebed az egészségbe, még három hete sincs, hogy magam mögött hagytam a betegágyat, és filozófiám máris a gladiátorok kegyeibe hullott. Folyamatosan csak a tercet és a kvartot¹ gyakorlom, és már a papírt sem ismerném, ha a párbajra hívó kártyákat másra írnák: a tinta feketéjét már nem különböztetem meg a lélek feketeségétől, és végül majdnem arra kényszerültem, hogy Önnek is a kardommal írjak, mivel a rossz írás dicsőségére szolgál mindazoknak, akiknek alkatához a toll nem jól szabott. Úgy vélem, Istennek hasonló csodát kell tennie, mint Caligula óhaja² volt, hogy véget vessen a csetepatéimnak. Amikor a teljes emberiség egyetlen főben emelkedik, amikor minden élő egyesül, amikor már csupán egy marad, akkor még egy párbaj marad, amit meg kell vívnom. Valóban nagyon téved, ha most engem nevez elsőnek az emberek között! Tiltakozom, mivel már egy jó hónapja mindig csak második vagyok az egész világnak³. Úgy kellett lennie, hogy amikor Ön elhagyta Párizst, az pusztasággá változott, fű verte fel az összes utcát, mert akárhová is megyek, mindig a mezőn találom magamat. Habár ez sem éppen veszélytelen: a portrém, amelyet Ön csináltatott, olyannyira szépre sikeredett, hogy tán még a Halál is megirigyelte, és az eredetijére igényt tartana, ezért hát ezer értelmetlen csetepatét fabrikál nekem. Néha úgy képzelem, hogy tarajos süllé⁴ változtam, mivel senki sem közelíthet hozzám a nélkül, hogy meg ne szúrná magát. Már senki nem merészeli elengedi a füle mellett, mikor valaki így szól ellenségéhez: en garde!*, hiszen ezt a feladatot éppen rám szabták. Nem látja talán, hogy látóhatárunkon megsokasodtak az árnyak, mióta Ön elutazott? Ez azért van, mivel kezem olyannyira benépesítette a Poklot, hogy az visszahányja őket a Földre. Igazság szerint jókora elégedettséggel tölt el, hogy gyűlölnek, mivel szeretnek: hogy mindenütt ellenségekbe botlom, mert mindenütt akadnak barátaim, és látom, hogy balsorsom jó szerencsémből ered. Mégis attól félek, hogy a hírnév eme viszketegsége nem éppen arra hív-e, hogy nevemet egészen a Paradicsomig vigye. Ezért hát, csak hogy elkerülhessem eme vészes jóslatokat, megidézem Önt: jöjjön, tüstént siessen, hogy lelkemet visszaállítsa filozófusi fennsíkjára, mivel igencsak felbosszantana, ha visszatértekor nem a kamrámban találna, hanem egy templomban lelne: Itt nyugszik, 

Jegyzetek

Valószínűleg ismerős a levél több gondolata Rostand-tól. Edmond Rostand igen sok művét olvasta Cyrano de Bergerac-nak, és fel is használta azokat tragikomédiájában. Amit a romantikus színművek és filmek alapján vélhetünk, ez a levél közönséges dicsekvés is lehetne. Valójában egy hihetetlenül szemtelen írás. A párbajokat már évtizedek óta tiltják, még halálbüntetést is kiszabtak érte, amíg rá nem jött a hatalom (Richelieu inkább, mint XIII. Lajos), hogy az akasztófa kevéssé ijeszti azokat, akik játékból is vásárra viszik a bőrüket. Később inkább akadályozni próbálták a párbajokat, a sértett felek mellé őrt delegáltak, de a rendőrség is rendszeresen fellépet a párbajokkal és a párbajozókkal szemben. Ez a levél, amelyik ennyire nyíltan szól a párbajvétségekről, miket az írója valóban elkövetett, ahhoz mérhető arcátlanság, mint amikor a rockzenészek mesélgetnek a rekreációs droghasználatukról, csak éppen - velük ellentétben - Cyrano valódi kockázatot vállal.

A levél végén a "nagyon felbosszantana, ha egy templomban találna" ismét csúfondárosan kétértelmű: sírban fekve, vagy térden állva? (Téged ne tévesszen meg az "itt nyugszik" úgy, mint a cenzort!)

¹terc és kvart: vívóakciók, az arc és a kar védelmére külső (terc) és belső (kvart) oldalról.

²Suetonius: Caesarok élete (fordította: Kis Ferencné) A kocsiversenyen egyszer a tömeg más versenyzőnek fogta pártját, mint Caligula, s ezért haragra gerjedve felkiáltott: „Bárcsak egy nyaka lenne az egész római népnek!”, azaz, hogy egyszerre végeztethessen ki mindenkit.

³A párbajok nem egészen úgy néztek ki, mint a kosztümös kalandfilmekben. A kihívó fél írásban jelentette be szándékát (párbajra hívó kártyát, azaz cartel-t küldött), majd mindkét fél segédeket, szekundálókat („második”) kért fel, akik szintén részt vettek a verekedésben. (Így inkább hasonlít egy mini bandaháborúra, nem?) Ezért a becsületben az az első, aki a második, tehát nem a maga nevéért küzd. (Megjegyzés: Henri Le Bret szintén megerősíti, hogy Cyrano de Bergerac minden egyes párbajában szekundált, tehát soha nem ő volt a kihívó, sértett fél. Természetesen arról se feledkezzünk meg, hogy a levelek - kivétel nélkül - kiadásra szánt művek, amelyek, ha eredetileg magánlevélként kezdték is a pályafutásukat, szerkesztett, a nyilvánosságnak szánt irodalmi alkotások, mint ahogy a bevezetés három hete elhagyott betegágyat említ, itt már 'több, mint egy hónapja' vív a Párbajozó.)

⁴Tarajos sül (Hystrix cristata): Francia Lajos alapította a Tarajos Sül Rendet (1394), hogy megmutassa Burgundi Jánosnak, éppúgy nem tart tőle, és megbosszulja rajta a pártütést, ahogy a tarajos sül lövi ki tüskéit az ellenségeire. XII. Lajos 1498-ban már a Szent Mihály Rendet pártfogolja, de megtartja jelképként a tarajos sült, azzal díszítve a fegyverzetét és a pénzérméket. (Forrás: Wikipédia, Ordre du Porc-Épic)

*Ha egyszer minden kosztümös kalandfilmben „en garde!” hangzik el… csak épp a „gyerünk, szúrj!” felszólítás áll az eredeti kifejezéshez közelebb.