Műelemzés - műértés, avagy egy pálfordulás... hiánya

Te is azok közé tartozol, akik sosem értették, minek számolgatjuk a magas és mély magánhangzókat, vagy éppen Arany Jánostól idézted: "gondolta a fene", mikor azt fejtegettétek irodalomórán, mit is akart egy kifejezéssel a szerző mondani? (Akkor miért nem azt mondta?) Most egy kicsit talán értelmet adhatok ezeknek a gyakorlatoknak. 

Szávai Nándor Cyrano-életrajzában így ír: 

"Közben őt is elkapja a Parittyalázadás forgataga. Epés költeményekben támadja a király első miniszterét, Mazarin bíborost, aki az elégedetlenkedők szerint minden baj és nyomorúság okozója...* A vers végén bitófával fenyegeti a „zsarnok minisztert”. De a Fronde második szakaszában, amikor a lázadás már csak pártütő főurak becsvágyait szolgálja, Cyrano tábort változtat, s most Mazarin ellenfeleit, elsősorban Scarront támadja, a hírhedt Mazarináda szerzőjét. Ellenségei persze azt mondták, hogy a miniszter egyenesen megvásárolta Cyranót. De valószínűbb, hogy Cyrano, aki nyomorúságában is gőgös maradt s büszkén ragaszkodott függetlenségéhez, inkább a maga szabadgondolkodó példaképeit követte, akik Mazarin hívei voltak. Nyilván nevetségesnek találja a lázadó nagyurak nemzetieskedő hetvenkedését, s a múltat idéző szólamait." 

Akkor hová tegyük azt a mondatát, hogy "mégsem félek az összeesküvéstől, amit ön sző, ameddig a régens olyan jól uralkodik, amilyen rosszul ön tudálékoskodik"? A királyné jóindulatának felkeltése talán a cél? Ugyan, tudott is Ausztriai Anna de Bergerac úr létezéséről!

1649 tavaszától több Mazarináda jelenik meg D.B. szerzőséggel, ezek közül egy verses formájú, A megpörkölt államminiszter, Jékely Zoltán fordításában magyar nyelven is fellelhető. Ebben ez a két sor:

"Moi qui ne suis qu'un escrimeur/Suis-je bien devenu rimeur" (Én, a kardos verekedő, / Csak nem levék tán rímelő? / Megköveteli tán e hő/ Kardomhoz tollat is öveznem?) 

arra a következtetésre indította az irodalmárokat, hogy Cyrano pajtást (de Bergerac) feltételezzék a D.B. monogram mögött, sőt a B.D. monogram (Bergerac Dyrcona!) szerzőséggel is. Ez az elképzelés gyakran felbukkan, de nem mindenki fogadta el a XIX. századtól. Miért nem? Ha nem megvásárolták, akkor mi a hiba a képben? Cyrano A parittyások ellen írt levelében vastagon megadja "szabadgondolkodó barátainak", ami nem éppen elegáns húzás a részéről, ha ő sem különb a Deákné vásznánál.

Hubert Carrier 2001-es könyvében (L'Histoire Litteraire: ses méthodes et ses résultats ; mélanges offerts à Madeleine Bertaud, Librairie Droz), felhívja figyelmünket arra, hogy a kortársak, főképpen Tallemand, feltűnően semmit sem tudnak arról, hogy az irodalmi körökön kívüli, még nem publikált, ismeretlen Cyrano bármilyen módon részt vett volna a Parittyalázadásban, vagy a létezéséről úgy egyáltalán. (Moreau-ra hivatkozva azt is fejtegeti, hogy lehetséges, a hét D.B. - B.D. szerzőségű mű valójában nem egy írótól ered.) Az alább idézett Madeleine Alcoverre hivatkozva azt is állítja, hogy a szövegek stílusa semmiképpen nem egyeztethető össze Cyrano elismert (még életében, saját neve alatt kiadott, vagy terjesztett) írásaival, legfeljebb A megpörkölt államminiszter stílusa, felfogása nem ütközik de Bergerac alkotásaival**. 

Azután belépett a matematika és a logika a szövegelemzésbe:-)

Madeleine Alcover professzor, korunk egy lelkes Cyranológusa, több tudományos közlemény szerzője később összevetette, hogy a Mazarinádákban és Cyrano de Bergerac műveiben milyen számban és arányban fordulnak elő a kauzalitást kifejező kötőszavak. Eredményét táblázatos formában teszi közzé:

A vastag vonal fölött a Mazarinádák, alatta Cyrano művei vannak, az egyes oszlopok a különböző kötőszavak számát jelzik az adott műben. Természetesen a hosszabb művek elejéről csak meghatározott hosszúságú mintát vesz, nem a teljes regényben találjuk annyi ok-okozati összefüggés leírását, mint egyetlen levélben:-)

A választás kitűnő: Cyrano de Bergerac maga úgy vallott, hogy "az értelem az egyetlen királynőm" (La raison est ma seule reine - nyelvtanilag egyezik az értelem és a királynő, nem arra utal, hogy van még felette egy uralkodó), és rajong a filozófiáért; műveiben így folyton érvel, magyaráz, gyakran mutat be logikai le- és átvezetéseket. A kauzalitást kifejező kötőszavak nagy száma jellemző, és a mazarinádák szerzőihez képest szívesebben használja a 'car', 'a cause que' és 'parce que' kifejezéseket, a "pour ce que"-t pedig jellemzően kerüli. A megpörkölt államminiszter egyáltalán nem használ érveket, csak felsorolások (gazdasági válság, infláció, elszegényedés) és fenyegetések sorozata. Ez teljesen szemben áll Cyrano valamennyi ismert írásával.  

Ez a számszaki elemzés önmagában nem bizonyíték arra, hogy a mazarinádákat, A megpörkölt államminiszterrel együtt, tévesen tulajdonították korábban Cyranónk műveinek, de erősen kétségessé teszi ezt az elméletet. Ha hozzávesszük, hogy mekkora elánnal támadta Cyranonk a Parittyásokat, a kortársak tudatlanságát a cyranoi mazarinádák tekintetében, és a szövegek különböző stílusát, már elegendően erős a kétség ahhoz, hogy az eredeti feltételezést elvessük. 

*Itt néhány mondatot kihagytam, mert téves: "Egyik versét hetykén a maga nevével kezdi: „Én magam, Cyrano, vagyok a szerző!” Aki eddig csak bajvívó voltam, folytatja, most lám verselő lettem, mivel ebben a zűrzavarban a kard mellett tollat is kell ragadni." A félreértés oka az idézet alatt megtalálható, nem ismétlem; Szávai Nándornak nem volt hozzáférése az eredeti szöveghez, máshonnan veszi át az idézetet. Sajna, többször is előfordult, hogy az irodalomtörténészek egymástól vehették csak át az adatokat, félreolvasásokkal, értelmezésekkel és hozzáköltésekkel együtt, mivel a forráshoz nem juthattak. Szávai tanulmánya teljes terjedelmében elérhető.

**A stílus alapján valóban felismerni a szerzőt, nemcsak a zenében, de az irodalomban is. Tudom, egy anekdota nem szisztematikusan gyűjtött adat, nincs is tudományos bizonyító ereje, de azért megosztom veletek ezt a kis történetet. Eötvös Józseftől A falu jegyzőjét olvastam, és a harmadik-negyedik oldal tájékán már feltűnően emlékeztetett a stílusa May Károly regényeire, ami, ugyebár, lehetetlen. Előre lapozva felfedeztem, hogy - mivel Eötvös stílusa már a reformkorban is veretesnek tűnt (értsd: nyögvenyelős), másfél évszázad alatt szinte teljesen élvezhetetlenné vált, így lefordíttatták magyarról magyarra. A szöveg átírásával Majtényi Zoltánt bízták meg, aki igen sok May Károly-művet fordított, innen volt a hasonlatosság.