Egy gyilkos és rágalmazó jezsuita ellen

2018.10.28 23:23

Gonosztevő Atya,

Ön bizonyára valami királynak vél engem, hogy azt prédikálja követőinek, gyilkoljanak meg, de hallgatóságát nem ugyanabból a fából faragták, mint a Châtel-eket és a Ravaillac-okat1. A jezsuita iskolákat már megtisztították az afféle rossz vértől, és az emlékezet piramisa nem engedi, hogy a gyilkosság elérjen az ön szájától a hallgatósága kezéig.  Ön pulpitusát arra használja (nyolcszáz iskolás tanára és hóhérja), hogy halálomat úgy hirdesse, mint valami keresztes hadjáratot; de a gyermekek még túl zsengék ahhoz, hogy tőrforgatásra buzdítsák őket. Könnyebben hízelegné ki halálomat egy vadbaromtól, aki már megadta lelkiismeretét a gyilkosságnak; olyasvalakitől, akinek egy napig sem hiányozna a fajtám. A tettek embere lenne ő valóban, akinek ön bizonyíthatja, a gyilkosság az egyetlen módja annak, hogy megbékélhessen Istennel! Ez a fickó könnyen hinne önnek, és ha ön nem lett volna fukar egy arannyal megtámogatni a gyilkos bátorságát, nemcsak kegyelemmel és kitüntetésekkel kecsegtetni őt, a rajtaütés nem késett volna többet huszonnégy óránál, és vérem festette volna a járdát pirosra2. És ön még Jézus Társaságához tartozik!

Ó Isten! Hát Jézus társaságában volt-e bárki, aki gyilkosságra bujtogatott? Nem, nem éppen! Pontosan szólva ön is ott volt a kereszten, a két lator mellett; de ha méltó tettnek tekinti a halálom kimérését, akkor miért nem saját kezével hajtja végre? Ha pedig nem tekinti annak, akkor meg miért ajánlgatja másoknak?  Isten eleget szenvedett, amiért a zsidó (főpapok)3 csalárdnak, csábítónak és varázslónak nevezték, majd hírhedtté vált kínzással próbálták megtagadtatni isteni mivoltát! Most pedig Nicolas B… mester, aki szenvedélyesebb Jézus Krisztusnál, ha az emberek megváltásáról van szó, aki hangosabban hirdeti a kereszténységet, mint maga Isten, el akar engem veszejteni, még ha ez a saját lelkébe kerül is? Saját lelkébe, mondom, mert az életébe, abba nem merne a világi hatalommal packázni. Megszervezi, hogy romlásomra törjenek, de ezt a falatot másoknak osztja: ő az a gyáva alak, aki a part biztonságában szívesen nézi a tenger taszigálta szerencsétlent4

Közben engem megszánt egy szerzetes egy pisztollyal: egy szerzetes, akit ki kellene űzni (amiért a pisztoly gondolata egyáltalán eszébe juthatott). Barbár iskolaigazgató! mi oka van arra, hogy nekem ennyire rosszat akarjon? Végiglapozza mindazokat a bűnöket, melyekre képes, és kisüti, hogy én ateista vagyok? De agyatlan Atyám! azt hiszi, olyan ostoba volnék, hogy szerintem a világ úgy nőtt ki, mint valami gomba; hogy a csillagok véletlenül gyúltak fel és rendeződtek el; hogy a halott anyag, így és így rendeződve, képes embert gondolni, állattá érezni és fává vegetálni5? Úgy véli, hogy nem ismerem fel az Isten Birtokát, amikor az ön kalapja alá tekintek, amelynek szent karimájával rejti dühét; amikor önt olyan társaságban látom, amelynek szent híre tisztára mossa az önét; végül, ahogy végignézem, ön mennyire gyenge és gonosz? Ó nem, az irántam való gyűlölete valódi oka az irigység, az a nevetséges elképzelés, hogy azzal dicsőülhet meg, ha engem felháborító alakká tesz. Úgy tűnik, ez ugyanaz a bolondéria, ami kórházba juttatta Garasse atya6 lelkét és testét. Bocsásson meg nekem, kérve kérem, amiért nem tudtam, hogy szellemesnek születnem sértheti önt! Ahogy azt sem tudtam – pedig az ön számára világos - hogy engem nem kanca hordott ki, amelyik önnel megfogant!  Ez lehet az oka annak, hogy önön az emberi vonásokat olyan szervekkel és ábrázattal ruházták fel, amelyektől ön lóvá lett. Tévedtem, valóban, ha a származását ilyen alávalónak tartom; azt hiszem, az ön származása igen magas, az önök tetteinek emlékezete a királyaink emlékműve! Ezen nem a királyaink romlását értem: ha egy tag megbotránkoztat, az nem az egész test romlása7. Köztudott, hogy ha a test, aminek formát ad, valamilyen szégyenben marad, akkor annak a szégyenletes része ön, hogy az ön lelke fekete, mivel gyászt hord az ön lelkiismeretéért, és az ön öltözéke ugyanilyen színű, hogy jó kiegészítője legyen lelkének. 

Ó Istenek! Úgy kell-e lennie, hogy az egész Társaságot egy ilyen gyönge hipochonder után ítéljünk meg, aki elhomályosítaná ezer Nap fényét is a jelenlétével, csak azzal, ahogy mély tiszteletet mutatva benyomul? Szent Ignác, aki már egy évszázada a mennyben van, önnek naponta mossa a fejét? Miközben ön úgy véli, hogy rendjének legértelmesebb és legnagyobb tudású tagja ön. De sajna! nagy barátom, ha ön is a legnagyobb férfi a jezsuiták között, azt csak tagjai nagyságának köszönheti, és úgy a kolostor legnagyobb embere, ahogy Szent Kristóf a Notre Dame legnagyobb szentje. Bár igazság szerint ön több rendtársainál csalásban, gyávaságban és árulásban. Az ön személyében Isten újra - Júdás után - egy áruló kezére jutott. Én mégsem félek az összeesküvéstől, amit ön sző, ameddig a régens olyan jól uralkodik, amilyen rosszul ön tudálékoskodik. Nem mintha mást érdemelne (itt Fortuna és Jusztícia összedolgozik), mint azt a három-négyezer szamarat, akik a kollégiumából kirajzanak, igazgató úr. Igen, valóban ennyit érdemel, hiszen senkit nem ismerek, aki önhöz foghatóan forgatná az ostort; olyan kifinomultan tudja használni, hogy minden apa szeretetét kivívja a gyermekei kínzásával: a pálcája végén hordja szívét és a szellemet a hátsó ajtón vezeti be. Ismerek én is olyan alakot, aki tíz aranyért szívesen elkapná önt; de higgye el, szavamra, tíz arany túl sok ezért a fogásért, nem ér annyit egy szarvas állat irhája sem. Nem vagyok

Alázatos szolgája

Jegyzetek

A levélben megszólított „gyilkos és rágalmazó jezsuita” Nicolas Hérault-t a párizsi bíróság felelősségre vonta, amiért azt tanította, hogy bűn nélkül megölhetjük a hit ellenségeit, ha másképpen nem tudunk ellenük védekezni (Szávai Nándor). Donald Webb, aki a Holdbéli utazást angol nyelvre fordította azért, hogy az a neten elérhető legyen, Ishbel Addymanra hivatkozva azt állítja, hogy a Cyrano elleni merénylet szinte tökéletes másolata volt a IV. Henrik elleninek.

1 Châtel és Ravaillac: két katolikus vallási fanatikus, akik IV. Henrik életére törtek (ezért keztdi Cyrano azzal, hogy “bizonyára valami királynak vél engem”); ami az előbbinek nem sikerült 1594-ben, azt a második véghezvitte 1610-ben. Châtel merényletét követően a jezsuita kollégium három tanárát száműzték vagy kivégezték és a jezsuita rend működését betiltották Franciaországban; ezt a tilalmat hamar feloldották.

2Véletlen egybeesés-e, vagy Marilyn Manson is ismeri ezt az írást, de a „Lamb of God” című dalában ugyanezt a képet találjuk: „There was Christ in the metal shell / There was blood on the pavement”, azaz „Krisztus volt a fém héjban / Vér volt a járdán” (Itt „Krisztus” a nyitott autóban meggyilkolt Kennedyre utal; a dal három mártír: Jézus, JFK és Lennon, illetve gyilkosaik sajtóbeli felkapásáról szól.)

3A főpapok említése a saját hozzátoldásom, az eredeti szövegben csak „zsidók” áll. A levél, illetve Cyrano munkássága, ameddig megismertem, nem antiszemita, még a maga korában általános mértékben sem (lásd Shylock). A zsidók említése itt a jezsuita rend céljai miatt szükséges, a rendet Loyolai Szent Ignác a zsidók és a prostituáltak megtérítésére alapította.

4Az itt használt "naufragé" szó elsődleges jelentése hajótörött franciául, de jelenthet kitaszítottat vagy száműzöttet is. 

5A kor szabadgondolkodói általában deisták, abban hittek, hogy miután Isten megteremtette a világot, kiszállt belőle és nem avatkozik közbe. Descartes híressé vált órásmester-hasonlata is erre utal: az órás sem nyúlkál a szerkezetbe azután, hogy elkészítette. Az ateizmus, hát... Holdbéli utazás című regényében (Szávai Nándor fordítása) Cyrano (illetve a holdbéli házigazdája) azzal érvel, hogy ha az örökkévalóságot Istennek tulajdonítjuk, és nincs közvetlen bizonyítékunk az Ő létezésére, akkor akár az Univerzumnak is adhatjuk az örökkévalóságot, amiről legalább tudjuk, hogy létezik. 

6François Garasse: 1631-ben elhunyt jezsuita gondolkodó, aki arról vált ismertté, hogy hevesen, sőt, erőszakosan támadott miséiben és írásaiban más teológusokra, ateizmussal(!) vádolva őket. Egyik kedvelt célpontja a költő Théophile de Viau, ami azért említésre méltó, mivel Cyranot és a többi szabadgondolkodó kortárs költőket-írókat szokás a "Fiastyúk csillagai" mellett "Viau-i körnek" is nevezni  Théophile de Viau hatására utalva.

7 „Ha pedig jobb kezed botránkoztat meg, vágd le és vesd el magadtól. Inkább egy tagod vesszen oda, semhogy egész tested gyehennára jusson.” (Máté Evangéliuma)

(További források: universalis.fr, fr.wikipedia.org, Richard Dawkins: Isteni téveszme, Cyrano: Holdbéli utazás Szávai Nándor előszavával és jegyzeteivel, Újszövetség, Marilyn Manson: Holy Wood)

Köszönöm édesanyámnak a lektorálást!


 

Az eredeti szöveg:

 

Père Criminel,

 

Assurément vous me preniez pour un roi, quand vous prêchiez vos disciples de m’assassiner, mais ce n’est pas de toute farine que se font les Châtels, et les Ravaillacs* ; on a purgé vos collèges de ce mauvais sang, et le souvenir de la pyramide empêche que le massacre ne passe de votre bouche dans les mains de ceux qui vous écoutent. Vous ne laissez pas cependant du faîte de votre tribune (pédagogue et bourreau de huit cents écoliers) de leur prêcher ma mort comme une croisade ; mais des enfants sont trop tendres pour être exhortés au poignard : vous cajoleriez plus aisément la conscience d’un brutal déjà fait au meurtre ; comme celui qui ne manqua mon sort que d’une journée. Il était homme d’exécution, celui-là ; vous lui aviez très bien prouvé qu’un assassinat était la seule voie de se réconcilier avec Dieu : il vous avait très bien cru, et si une pistole dont vous fûtes chiche, au lieu des indulgences et des médailles dont vous le chargeâtes, eut secondé son courage, l’embuscade prolongée de vingt-quatre heures, rougissait le pavé de mon sang. Et puis vous êtes de la Compagnie de Jésus !

 

Ô Dieu ! Jésus avait-il en sa compagnie des personnes qui conseillassent l’homicide ? Non, vous n’en êtes point, ou bien vous êtes de celle qu’il eut en croix, avec deux meurtriers ; si vous jugez ma mort une œuvre méritoire, que n’y employez-vous votre main ? Si elle ne l’est pas, pourquoi la conseillez-vous ? Dieu souffrit autrefois que les Juifs l’appelassent fourbe, séducteur, magicien, et qu’ils ruinassent l’opinion de sa divinité, par un infâme supplice ; et Maitre Nicolas B…, plus passionné que Jésus-Christ pour le salut des hommes, plus entendu à l’établissement du christianisme que Dieu, veut me perdre, dût-il lui en coûter son âme ? Je dis son âme, car pour sa vie, il ne la voudrait pas jouer contre la monarchie du monde. Il conseille et concerte ma ruine, mais ce sont des morceaux qu’il taille pour d’autres ; le poltron qu’il est serait bien aise de contempler sûrement de la rive un naufragé en haute mer.

 

Cependant je suis dévoué au pistolet par un moine : un moine qui devrait (si l’idée d’un pistolet avait pris place en son imagination) se faire exorciser. Barbare maître d’école ! quel sujet avez-vous de me tant vouloir de mal ? Vous feuilletez possible tous les crimes dont vous êtes capable, et sur cela vous concluez que je suis athée ? Mais Père écervelé ! me croyez-vous si stupide de me figurer que le monde soit né comme un champignon ; que les astres aient pris feu et se soient arrangés par hasard ; qu’une matière morte, de telle, ou telle façon disposée, ait pu faire raisonner un homme, sentir une bête, végéter un arbre ? Pensez-vous que je ne reconnaisse pas la Providence de Dieu, quand je vous regarde sous un chapeau, dont le sacré circuit vous met à couvert de la foudre ; quand je vous regarde dans une Compagnie, dont la sainte réputation purge la vôtre ; enfin, quand je vous regarde si faible et si méchant ? Non, non, le véritable sujet de la haine que vous me portez, c’est l’envie, et la ridicule imagination que vous avez eue de vous rendre recommandable en me choquant : comme ce fut la même quinte, qui conduisit à l’hôpital l’esprit et le corps du Père Garasse. Pardonnez-moi donc, je vous supplie, car je ne savais pas que de venir au monde avec de l’esprit, était vous offenser ; ni comme vous savez, je n’était point au ventre de la jument qui vous conçut, pour disposer à l’humanité les organes et la complexion qui concouraient à vous faire cheval. J’ai tort, à la vérité, de donner à votre naissance une cause si basse ; je crois que votre origine est à tous très remarquable, vous autres dont les gestes ont pour monuments les monuments de nos rois ; ce n’est pas que j’impute au dérèglement de nos rois : ce n’est pas que j’impute au dérèglement de tout un corps la corruption d’un membre, car on sait bien que si de ce corps vous composez quelque chose, vous en êtes les parties honteuses, que votre âme est noire à cause qu’elle porte le deuil du trépas de votre conscience, et que votre habit garde la même couleur pour servir de petite-oie à votre âme.

 

Ô Dieux ! faut-il qu’un chétif hypocondre comme vous soit la condamnation de toute la Société, que vous fassiez éclipser mille Soleils en votre compagnie par la seul interposition de votre épaisse révérence, et que saint Ignace, depuis un siècle qu’il est au Ciel, boîte encore en vous tous les jours ? Cependant vous vous imaginez être habile et savant par-dessus tous ceux de votre Ordre. Hélas ! mon grand ami, si vous êtes le plus grand homme des Jésuites, vous ne devez cette grandeur qu’à celle de vos membres, et vous êtes le plus grand personnage de votre couvent comme saint Christophe est le plus grand saint de Notre-Dame. À la vérité, vous êtes plus qu’eux en fourbes, en lâchetés, en trahisons, et par vous Dieu s’est trouvé, depuis Judas, plus d’une fois entre les mains d’un traître, mais je ne crains point vos conspirations, tandis que nous aurons une régente sous qui les régents comme vous sont grimauds. Ce n’est pas que vous ne méritiez (quand la Fortune et la Justice seront bien ensemble) que de trois ou quatre mille ânes qui étalent à votre collège, on vous déclare le principal. Oui, certes, vous le méritez, car je ne sache personne à qui le fouet appartienne justement comme à vous ; vous le savez manier de si bonne grâce, que vous achetez l’affection des Pères par le supplice de leurs enfants : vous pendez les cœurs à vos verges et vous vous introduisez dans leur esprit par la porte de derrière ; ce n’est pas que je n’en sache tel qui voudrait pour dix pistoles vous avoir écorché ; mais si vous me croyez, vous le prendrez au mot pour l’attraper, car dix pistoles sont plus que ne saurait valoir la peau d’une bête à corne. Je ne suis pas

 

Votre serviteur